Milyen érzés abbahagyni a rendszeres sportot? Először megkönnyebbülés, hogy nem kell többé korán kelni, későn feküdni, időre teljesíteni, senki nem ellenőrzi mikor és mennyit eszel. Később hiányérzet alakul ki az előbb felsoroltak miatt, sokkal később bűntudat, amiért te magad nem teszed meg mindezt magadért. Ezen a folyamaton én is végig mentem, amikor úgy éreztem, nem bírom tovább, és sok-sok évvel ezelőtt kiszálltam. Eleinte nem is volt gond: kicsit lazább kötőszövet, itt-ott egy kis markolható felesleg, de néhány hetes „fogyókúra” mindig megoldotta, látványos eredménye volt, többnyire hosszú ideig vissza sem jött, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem mozdul, makacsul ragaszkodik, börtönbe zár, a saját börtönömbe. Amikor életmódváltásba kezdtem, már annyira utáltam magam, hogy alig néztem tükörbe, a lehető legkevesebbet mentem emberek közé, bő ruhákkal takargattam szégyellni való testem. A következő gondolatokkal „nyugtattam” háborgó elmém (eredménytelenül): hormonkezelések, 3 terhesség, 2 gyerek után nem olyan gáz a kinézetem; magas vagyok, arányosan oszlik el rajtam a súlyfelesleg; nem eszem semmi olyat, ami indokolná ezt a testet (na, persze!). Ilyen és ehhez hasonló gondolatok sokasága kavargott éveken keresztül a fejemben, és természetesen semmit nem tettem annak érdekében, hogy valami változzon. A körülöttem élők naphosszat láthatták életunt ábrázatom, hallgathatták önutálatból és önsajnálatból fakadó sirámaimat. Aztán eljött a nap, amikor minden megváltozott. Ekkor a kisebbik fiam 14 hónapos volt és már nem szoptattam.
432 nap alatt értem el egy áhított alakot és lettem az az ember, aki mindig is szerettem volna lenni. A képeken jól látszik a változás. Menet közben függővé váltam és rájöttem, hogy ez az életem. Szeretem, tudom és akarom csinálni, tanítani, tovább adni, ezért lettem személyi edző.
Amikor először találkoztam a személyi edzővel, akivel időpontot egyeztettem, szó szerint remegtem. Szégyelltem magam, zavarban voltam. Az állapotfelmérés a következőképpen zajlott: magasság, testsúly, mell-, derék- és csípőbőség, felkar-, vádli- és combkerület centikben mérve, majd testzsírszázalék meghatározása. A folytatásban leírom a pontos értékeket. Miután a méretvétel megtörtént, elkezdődött némi „munka”. Futópadra fel, séta indul. Pulzusom az egekben, de kitartok, mert ez még csak a kezdet. 5 perc után emeljük a sebességet. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy elkezdjen ömleni rólam a víz. A mért értékek nem olyan rosszak, próbál vigasztalni az edző, amikor megunja nézni fancsali ábrázatomat, de még véletlenül sem vagyok képes mosolyra húzni a szám. 20 perc elteltével végre elhagyhatom a kínzó eszközt, irány a talaj. Könnyített! fekvőtámaszaim száma 5, teljes felülésből eljutok 10-ig, aztán kidőlök. Előrehajlás bokafogással, törzsdöntés oldalra test mellett nyújtott kézzel, hason fekvésben elemelkedés a talajtól, kar magastartásban. Távolság mindenhol centikben mérve. Inkább meg sem kérdezem az eredményt. Edző mosolyog, közli, hogy végeztünk, és a következő alkalommal elkezdtük az igazi munkát. Ettől kezdve már nem volt megállás. Teljes étkezési reform, folyamatos odafigyelés, hogy mit, mikor, mennyit és mivel eszem, hetente legalább 3 alkalommal edzés.
A változás lassan jött. Először centikben volt mérhető eredmény, de a kilók is szépen, lassan, de biztosan kezdtek leolvadni a testemről, ezért álljon itt most ennek az eredménye is, beszéljenek a számok. 175 cm magas vagyok, ami kb. 16-17 éve változatlan. De félre a tréfát, jöjjön az akkor és a most. Súly: 82,2 kg volt, most 62 kg, mellbőség: 100-ról, 85-re, derékbőség: 94-ről, 64-re, csípőbőség: 100-ról 85-re, fenék alatti körkerület: 109-ről 91-re, combkerület: 67-ről 52-re, vádli: 40-ről 33-ra és a felkar 32-ről 25 cm-re változott.
Könnyű volt? Nem. De megérte, és újra kezdeném-e? Nagyon, és nem kezdeném újra, mert nem is hagyom abba! 😉
A korai és a mostani sporttal töltött évek egyaránt nagyon sok dologra megtanítottak: türelemre, megértésre, elfogadásra, fegyelemre, küzdésre, kitartásra, stb. Megmutatja, hogy az árnyék is csak fény jelenlétében mutatkozik meg, a sötétséget mindig világosság követi, minden nehézség leküzdhető. Ha kell, fogakat összeszorítva is képes vagyok a problémák megoldására, a legmélyebb gödörből is van kiút, minden kudarc feldolgozható, képes vagyok akár háromszoros erővel küzdeni azért, amit szeretnék megvalósítani és el szeretnék érni, hiszen az unalomig ismételt közhelyek itt különösen érvényesek, miszerint „a lehetetlen nem létezik”, „minden fejben dől el”, ezért „soha nem adom fel”! Tarts velem te is!
