Ha mélyebben lélegezünk, csökkenthetjük a légzésszámunkat, és ha naponta néhány percet tudatosan csak a ki- és belélegzett levegő áramlására koncentrálunk, megtapasztalhatjuk a légzés fizikailag és lelkileg is gyógyító, valamint élénkítő vagy épp ellazító hatását.
Normál esetben egy férfi percenként 16-18-at, egy nő 18-20-at lélegzik. Ha a percenkénti légzésszámot lecsökkentjük sokkal kevesebbre – nyolcra, négyre -, azaz ha tudatosan irányítani kezdjük légzésünket, számos kedvező élettani hatást figyelhetünk meg magunkon. Az elmúlt években a nyugati orvoslás is egyre több figyelmet fordít a különféle légzéstechnikákra, ugyanis a vizsgálatok szerint már napi tíz perc tudatos légzés jelentősen képes csökkenteni a feszültségszintet, energikusabbá tesz, ráadásul egyes krónikus betegségek tüneteit is enyhíti.
Amikor nem figyelünk a légzésre, általában nem lélegzünk mélyen: lélegzetvétel közben a has alig mozog, csupán a mellkas középső része emelkedik. Amikor viszont elkezdünk tudatosan lélegezni (orron keresztül), a mély belégzésekkor a mellkas megemelkedésével párhuzamosan a köldök is kiemelkedik, míg a hosszú, elnyújtott kilégzésekkor a köldök befelé, a gerinc felé közelít, miközben a mellkas lesüllyed. Az emberek többsége azonban épp fordítva lélegzik: azaz belégzéskor beszívja a hasát. Ez a légzésminta különösen jellemző a sokat szorongókra, a dohányosokra, illetve az alakjukra különösen ügyelő nőkre. Ha valaki fordítva lélegzik, nem tudja teljes mértékben kihasználni a légzés gyógyító, feszültségcsökkentő hatását. Normál esetben ugyanis mély légzéskor a mellüreget és a hasüreget elválasztó rekeszizom lefelé nyomódik, ily módon a mellkas térfogata megnő. Ha valaki belégzéskor beszívja a hasát, a rekeszizma kevésbé tud lefelé nyomódni, így kevésbé nő a mellkas térfogata is, ami gyakran együtt jár a légzés mélységének csökkenésével is.
Stresszhelyzetben a légzésszámunk megnő, ha azonban tudatos, hosszú be- és kilégzésekkel a percenkénti légzésszámunkat csökkenteni tudjuk, a feszültségszint is csökkenni fog, és a nehéz helyzeteket képesek leszünk higgadtabban kezelni. Ha percenkénti légzésszámunkat sikerül nyolcra mérsékelni, szó szerint azt érezzük, hogy fellélegzünk a stresszből, ráadásul közben a hangulatunk, mentális állapotunk is megváltozik.
A hatás még erősebb, ha percenként csak négyet lélegzünk (ezt a legegyszerűbben úgy érhetjük el, hogy 5 másodpercig belélegzünk, 5 másodpercig bent tartjuk, 5 másodpercig pedig kifújjuk).
A légzés gyógyító hatásának titka, hogy míg a stressz a szimpatikus idegrendszert aktiválja és a stresszhormonok termelését serkenti, a lassú, mély légzés a megnyugvásáért felelős paraszimpatikus idegrendszert, valamint a hangulatszabályozásban szerepet játszó szerotonin hormon termelését aktiválja.
A hosszú, mély légzés után a váltott orrlyukú légzés a legelterjedtebb légzéstechnika. Már néhány perc után megtapasztalhatjuk testi-lelki harmonizáló hatását, továbbá enyhítheti a fejfájást, a migrént és az egyéb, stresszel kapcsolatos tüneteket. Először kezdjünk el a bal orrlyukon keresztül belélegezni, a jobbon pedig ki, majd néhány perc után fordítsuk meg a légzés irányát (az egyik kezünk ujjaival mindig zárjuk be azt az orrlyukat, amelyiket éppen nem használjuk). Tapasztalni fogjuk, hogy az egyik orrlyukon keresztül jobban megy majd a légzés – az, hogy éppen melyiken könnyebb, másfél-két óránként változik. A jógában ugyancsak elterjedt légzéstechnika, amikor perceken keresztül csak a jobb, vagy csak a bal orrlyukon keresztül lélegzünk mind be, mind ki. A bal orrlyukas légzés az ellazulást segíti, a jobb orrlyukon keresztüli ki- és belégzés viszont élénkítő hatású, segíti a koncentrációt.
Egy másik egyszerű légzéstechnika a szakaszos légzés. Ilyenkor a belégzés és a kilégzés üteme meg is egyezhet (például 4, 8 vagy16 ütemben lélegzünk be, és ugyanennyi ütemben ki), de el is térhet. Ez utóbbi esetben például egy nagy belégzést 4, 8, 16 ütemű kilégzés követ. Ezt a légzéstechnikát például gyakran alkalmazzák atléták, akik az előttük álló feladatra az elnyújtott kilégzéssel hangolják rá magukat. Amikor eltérő ütemű szakaszos légzésnél a kilégzésen van a hangsúly (azaz több ütemben lélegzünk ki, mint be), a paraszimpatikus idegrendszer aktivitása fokozódik, szívverésünk lelassul, testünk lelazul. Ha a belégzés a hangsúlyos, inkább a szimpatikus idegrendszer aktiválódik, és energikusabbnak, élénkebbnek fogjuk magunkat érezni.
Légzéssel a betegségek ellen is!
Azt, hogy a helyes légzést nem csak sportolóknak, jógázóknak érdemes elsajátítaniuk, a légzéssel kapcsolatos orvosi vizsgálatok is alátámasztják.
1. A San Francisco-i Állami Egyetem kísérletében 20 résztvevőt kértek meg két légzéstípus gyakorlására. Az egyik csoport a hosszú, mély, hasi légzést gyakorolta (percenkénti légzésszámukat ötre csökkentették), a másik csoport tagjai váltott orrlyukú légzést folytattak. Mindkét csoport esetében a pulzusszám, valamint a résztvevők vérnyomása már tíz perc után mérhetően alacsonyabb volt.
2. A Kaliforniai Egyetem kísérletébe kemoterápiában részesülő daganatos betegeket vontak be. A betegeknek négy légzési technikát tanítottak meg, amelyet naponta 10-15 percig kellett gyakorolniuk. A négy egyszerű technika a következő volt: a természetes légzés figyelése; hosszú, mély belégzés ugyanolyan hosszú, elnyújtott kilégzéssel; belégzést követően néhány másodpercig a légzés benntartása, majd erőteljes kilégzés; illetve váltott orrlyukú légzés. A kemoterápia alatt a légzéstechnikákat gyakorlók kevesebbet szorongtak, jobban aludtak, és kevesebb mellékhatástól szenvedtek. A beszámolók szerint minél több időt töltött valaki a légző-gyakorlatokkal, annál erősebbnek érezte magát a kemoterápia elviseléséhez.
3. Konkrét betegségeknél is igazolták már a tudatos légzés előnyeit. Egy osztrák tanulmány szerint a rekeszizom edzése hosszú mély légzéssel, vagy gyors, intenzív légzéssel, jelentősen enyhítheti a reflux erősségét, és ezáltal csökkenhet a gyógyszeradag is.
4. Egy másik tanulmány szerint a pánikbetegséggel küzdőknél a lassú légzésre koncentráló légzésterápia legalább olyan hatékony, mint a kognitív pszichoterápia.
5. Egy görög tanulmány szerint az asztmás tünetek már 12 hét légzéstréning után jelentősen javulhatnak, sőt javulhat a betegek légzésfunkciója is.
